A Parlagi galamb (Columba livia f. domestica)

A köznyelvben gyakran neveznek városi galambnak is, a települések magasan fekvő épületeit részesíti előnyben. Az épületek tetőterei zavartalan pihenő- és fészkelőhelyet biztosítanak számukra, védelmet nyújtva a ragadozók ellen. A városi környezet nem csak megfelelő helyet, hanem élelemforrást is biztosít a hiányosan kezelt ételhulladékok vagy az etetések révén.

A parlagi galamb életmódja

• A parlagi galamb őse a szirti galamb, ezért fészkelő helyként a magasabb épületek tetőterét keresi.
• A városokban a ragadozók ellen védelmet kap és könnyen élelemhez jut
• Főként növényi magokkal táplálkoznak, de a városban keletkező élelmiszer hulladékot is szívesen fogyasztja
• Folyadék igénye magas (ezért találhatók koncentráltan pl. szökőkutak környékén)
• Általában 8-10 évig élnek
• 6-8 hónapos koruktól válnak ivaréretté

  ---

A parlagi galamb szaporodása

• egy életre választanak párt
• szaporodási időszakuk jellemzően márciustól – októberig tart (időjárástól is függ)
• egy fészekbe egyszerre 2 tojást raknak, a fiókák 19 nap múlva kelnek ki a tojásból
• egy szaporodási időszakban 4-5 alkalommal költenek, tehát egy párnak évente 8-10 utódja lesz
• egy galambpár esetén – az elhullásokkal nem számolva – 4-5-szörös szaporulattal kell számolni évente (nem számolva a betegségek miatti elhullással.

A galambok okozta főbb problémák az emberi környezetben

• allergiás megbetegedések kialakulása,
• épületek/építmények károsítása,
• karbantartási/tisztítási költségek megnövekedése,
• ipari környezetben: gazdasági kár, repülőterek közelében: veszélyforrás

A galambok okozta probémák részletesen megtalálhatók az OEK által kiadott módszertani levélben.

A parlagi galamb elleni védekezésre használt módszerek

• Fészkelő helyek számának csökkentése (pl. betört ablakok üvegezése, rések betömése, párkányok): általában magántulajdonban vannak, nagyfokú összehangolt együttműködésre lenne szükség a látványos eredmény eléréséhez.
• Riasztók (ragadozók hangját utánzó berendezések, gyengeáramú vezetékek, műragadozók, stb.) kihelyezése: a galambok kifinomult idegrendszerrel rendelkeznek + hozzászoktak a zajokhoz, emberi közelséghez, ezért gyorsan felismerik és megszokják az „álveszélyeket”.
• Élve befogás:  csapdákat helyeznek ki csalétekkel a fészkelő helyek közelébe. Ebbe általában a fiatal, védtelen egyedek repülnek be (akár több napig is étel-ital nélkül, amíg be nem gyűjtik őket és meg nem semmisítik). A kieső egyedszámot a domináns egyedek gyorsan pótolják, ezért nem célravezető, ráadásul a csapdába zárt állatok nem megfelelő gondozása állatvédelmi törvénybe is ütközik.
• Egyéb eljárások (ragadozó madarak röptetése a kijelölt területen, kilövés, altatós-kábítós csalétek kihelyezése majd a galambok begyűjtése, stb.) városi környezetben nem bizonyultak eredményesnek.

A gyakorlati tapasztalatok az mutatják, hogy az eddig alkalmazott módszerek nem nyújtanak megoldást a galambok és az emberek együttéléséből eredő problémákra, egyes módszerek állatvédelmi szempontból sem állják meg a helyüket, ezért jelenleg az OVISTOP az egyetlen humánus és eredményes megoldás a galambok okozta problémák kezelésére!