Parlagi galamb

Parlagi galamb

A Parlagi galamb (Columba livia f. domestica)

A köznyelvben gyakran neveznek városi galambnak is, a települések magasan fekvő épületeit részesíti előnyben. Az épületek tetőterei zavartalan pihenő- és fészkelőhelyet biztosítanak számukra, védelmet nyújtva a ragadozók ellen. A városi környezet nem csak megfelelő helyet, hanem élelemforrást is biztosít a hiányosan kezelt ételhulladékok vagy az etetések révén.


A parlagi galamb életmódja

  • A parlagi galamb őse a szirti galamb, ezért fészkelő helyként a magasabb épületek tetőterét keresi.
  • Városi környezetben jól érzi magát, mert a ragadozók ellen védelmet kap és könnyen élelemhez jut
  • Főként növényi magokkal táplálkoznak, de a városban keletkező élelmiszer hulladékot is szívesen fogyasztja
  • Folyadék igénye magas (ezért találhatók koncentráltan pl. szökőkutak környékén)
  • Általában 8-10 évig élnek
  • 6-8 hónapos koruktól válnak ivaréretté

A parlagi galamb szaporodása

  • egy életre választanak párt
  • szaporodási időszakuk jellemzően márciustól – októberig tart (időjárástól is függ)
  • egy fészekbe egyszerre 2 tojást raknak, a fiókák 19 nap múlva kelnek ki a tojásból
  • egy szaporodási időszakban 4-5 alkalommal költenek, tehát egy párnak évente 8-10 utódja lesz
  • egy galambpár esetén – az elhullásokkal nem számolva – 4-5-szörös szaporulattal kell számolni évente (nem számolva a betegségek miatti elhullással.

A galambok okozta főbb problémák az emberi környezetben

  • betegségek terjesztése,
  • allergiás megbetegedések kialakulása,
  • épületek/építmények károsítása,
  • karbantartási/tisztítási költségek megnövekedése,
  • ipari környezetben: gazdasági kár, repülőterek közelében: veszélyforrás

A galambok okozta probémák részletesen megtalálhatók az OEK által kiadott módszertani levélben.


A parlagi galamb elleni védekezésre használt módszerek

A hangriasztóval is hamar megbarátkoznak.
A hangriasztóval is hamar megbarátkoznak.
  • Fészkelő helyek számának csökkentése (pl. betört ablakok üvegezése, rések betömése, párkányok): általában magántulajdonban vannak, nagyfokú összehangolt együttműködésre lenne szükség a látványos eredmény eléréséhez.
  • Riasztók (ragadozók hangját utánzó berendezések, gyengeáramú vezetékek, műragadozók, stb.) kihelyezése: a galambok kifinomult idegrendszerrel rendelkeznek + hozzászoktak a zajokhoz, emberi közelséghez, ezért gyorsan felismerik és megszokják az „álveszélyeket”.
  • Élve befogás:  csapdákat helyeznek ki csalétekkel a fészkelő helyek közelébe. Ebbe általában a fiatal, védtelen egyedek repülnek be (akár több napig is étel-ital nélkül, amíg be nem gyűjtik őket és meg nem semmisítik). A kieső egyedszámot a domináns egyedek gyorsan pótolják, ezért nem célravezető, ráadásul a csapdába zárt állatok nem megfelelő gondozása állatvédelmi törvénybe is ütközik.
  • Egyéb eljárások (ragadozó madarak röptetése a kijelölt területen, kilövés, altatós-kábítós csalétek kihelyezése majd a galambok begyűjtése, stb.) városi környezetben nem bizonyultak eredményesnek.

 

A gyakorlati tapasztalatok az mutatják, hogy az eddig alkalmazott módszerek nem nyújtanak megoldást a galambok és az emberek együttéléséből eredő problémákra, egyes módszerek állatvédelmi szempontból sem állják meg a helyüket, ezért jelenleg az OVISTOP az egyetlen humánus és eredményes megoldás a galambok okozta problémák kezelésére!